A velencei kalmár című Shakespeare-darab 1936-ban a Művész Színházban

Hevesi Sándor levelezőlapja Bárdos Artúrnak

Hevesi Sándor levelezőlapja Bárdos Artúrnak  
Semmering, [1936. július 21.]  
Papír, autográf ceruzaírás Bárdos Artúr tintaírású rájegyzésével  
Méret: 105x147 mm  
Keltezés a postabélyegzőről 

 

A százötven éve született Hevesi Sándor pályafutásának számos dokumentumát őrzi az Országos Színháztörténeti Múzeum és Intézet. A gazdag gyűjtemény legérdekesebb darabjaival a színháztörténet iránt érdeklődők – különböző kiadások nyomán – már megismerkedhettek. Hosszú lappangás után nemrégiben került a gyűjteménybe a Belvárosi Színház egykori igazgatójának, Bárdos Artúr rendezőnek a hagyatéka, melyben több Hevesi-levelet találunk. Bárdos már 1910-ben, lapszerkesztőként kapcsolatba került a Nemzeti Színház rendezőjével; s színháztudományi revüjében, a Színjátékban többször közölte írásait. Szoros barátság mégsem alakult ki közöttük, ehhez minden bizonnyal a köztük lévő kilenc évnyi korkülönbség is hozzájárult.  

A fennmaradt levelek azonban tanúsítják, hogy Hevesi Sándor elismerte Bárdos Artúr tehetségét. Ennek legbiztosabb jele, hogy miután elbocsátották a Nemzeti Színház éléről, 1934-ben a Belvárosi Színház direktorát kereste meg azzal, hogy olvassa el A bűvészinas címmel írt új drámáját, s ha elnyeri tetszését, vigye színpadra az intim nézőterű játszóhelyen. A darab sokáig várt a bemutatóra, végül csak 1938. december 10-én került színre, és mérsékelt sikert aratott.  

Mindeközben az 1936-ban alapított Művész Színházban Hevesi Sándor fordításában került színre William Shakespeare A velencei kalmár című színjátéka. Bárdos Artúr társával, Hermán Richárddal azért vette bérbe a Nagymező utcai Fővárosi Operettszínházat, hogy méretében is megfelelő színházépületben valósíthassa meg színházi törekvéseit. Az előző évad emlékezetes bemutatójának, George Bernard Shaw Szent Johannájának erkölcsi és anyagi sikere is bátorította Bárdost a vállalkozásban. A második világháború előestéjén a polgári értelmiség és a gazdasági elit utolsó nagyszabású kulturális kísérlete volt a Művész Színház megteremtése. Többek között emiatt érdemel figyelmet – noha nem aratott sikert – a nyitó előadás, A velencei kalmár bemutatója. 

Hevesi Sándor Bárdos Artúrhoz intézett levele a bemutató előkészületeinek csupán egyetlen mozzanatát érinti; de alkalmas arra, hogy felidézze azt a lázas hangulatot, melyben az új színház megszületett. 

Az Est című lapban 1936. július 21-én jelent meg Bárdos Artúr nyilatkozata új színházáról: „A Művész Színházat valószínűleg nem – mint régebben terveztem – a Szentivánéji álommal, hanem A velencei kalmárral nyitom meg. Shakespeare művét új fordításban és új rendezésben fogom bemutatni. Amikor az ember az igazi nagyvonalú színpad felé tájékozódik, el kell jutnia Shakespeare-nek néhány örök művéhez, amely a színpadnak a mai irodalomban alig található változatos és nagyszabású hatásait kínálja.”

Nem tudni, hogyan értesült a hírről Hevesi Sándor, aki hosszú betegsége után július 6-tól az ausztriai Semmeringen pihent, mindenesetre július 21-én egy levelezőlapot küldött Bárdosnak az alábbi szöveggel:[1]

„Mélyen tisztelt Igazgató úr, bocsássa meg, hogy ily hevenyészett módon írok, – de olvastam, hogy színre készül hozni a Velenceit. A M[agyar] Színházban ez már kétéves terv lévén – az újságokban is több ízben volt közölve – én eddig három felvonást teljesen újra fordítottam, s minthogy az intervievből nem tűnt ki, készen van-e már az új fordítás, tisztelettel megkérdem, nem vehetné-e hasznát az enyémnek, amely az új cambridgei kiadás után készült, s a melyből Shylock szerepét annak idején még a Nemzetiben kellett megcsinálnom Csortos számára, aki a régi szöveggel, – igen érthető módon – sehogysem bírt megbarátkozni. [2]  A fordítás modernsége mellett is teljesen hű, csak az akkor aktuális és ma már nem érthető viccek vannak úgy átmagyarítva, hogy a színházi közönség minden bökkenő és fennakadás nélkül tudhassa élvezni a darabot. A kimutathatóan és már bebizonyítottan nem Sh[akespeare]-től eredő sorok megvannak a fordításban, de ki vannak csillagozva. Ezek közül sok döntően fontos. Szíves válaszát kéri híve Hevesi Sándor”

Az üzenetre azonnal reagált a színház, Bárdos Artúr szignójával ugyanis az olvasható a levelezőlapon, hogy „VII. 22-én Kürtivel [3] telefonon megállapodás jött létre.” Ha Bárdos nem írta rosszul a napot, és Semmeringen sem felejtették el áttekerni a postabélyegző dátumát, akkor is példátlan gyorsasággal ment végbe minden… A Művész Színház azonnal lekötötte a Hevesi munkáját, amit a fordító a számára kedvező hír hallatára – jó érzékkel – azonnal felajánlott. (A gyűjteményünkben lévő kézirattöredékből kiderül, hogy Hevesi alig egy hónap alatt, 1936. augusztus 17-ére elkészült az utolsó két felvonással.) [4]

A Művész Színház kommünikéje hamarosan a Shakespeare-bemutató teljes szereposztását közölte: „Sok próbálkozás és kísérletezés után végre kialakult A velencei kalmár végleges szereposztása is: Portia – Bulla Elma, Shylock – Gellért Lajos, Gobbo – Rózsahegyi Kálmán, Lancelot – Peti Sándor, Nerissa – Beöthy Lydia. A többi szerepet Békássy István, Básthy Lajos, Harsányi Rezső, Nagy György, Fenyő Emil, Bálint György és Tompa Béla játssza” – írták meg 1936. szeptember 1-jén az Újság című lapban.

A színházavató premierre 1936. október 2-án került sor – másnap már az érdeklődők kézbe vehették a kritikákat. Az új fordítás tényét alig-alig említették meg, Bárdos Artúr rendezését viszont annál többen bírálták. Ha figyelmesen olvassuk Bárdos Artúr Játék a függöny mögött című, 1942-ben megjelent könyvét, feltűnő, hogy mennyire fájlalta A velencei kalmár színrevitelének sikertelenségét. A klasszikussal szemben megkövesedett konvenciókat tartotta a bukás legfontosabb okának, s igyekezett az emlékiratban meggyőzően bebizonyítani, hogy a szereposztásban nem kényszerítő körülmények, hanem rendezői elképzelése vezette. Ugyanakkor elismerte, hogy a kisebb szerepek alakítói nem feleltek meg várakozásának; s Gara Zoltán díszlete sem nyerte el maradéktalanul tetszését. 

Bárdos elképzelése az volt, hogy karneváli vígjátéknak fogja fel Shakespeare művét, de – a kritikák szerint – akkor is ragaszkodott elképzeléséhez, amikor a szöveg ennek ellenállt. S a kisebb, gyakorlatlanabb színészek bizony elcsúsztak a bohózat felé… 

Kárpáti Aurél 1936. október 3-án a Pesti Naplóban – sok-sok kifogása után – biztató sorokkal fejezte be írását: „Ennyi gáncs ellenére is, minden elismerésem azé a becsületes szándéké, amely Bárdos Artúrt új vállalkozásában vezeti. De bármily dicséretes a szándék: művészi formát csak a kiviteltől kaphat. Bizonyosra veszem, hogy legközelebb már így, megvalósult eredményeiben sem hagy fenn kívánnivalót.” Van még egy érdekes megjegyzése Kárpáti Aurélnak, mely arra vonatkozik, hogy az előadás szövegéből „nagyon helyesen” kihagyták azt, hogy Shylockot megkereszteléssel is sújtották. Ez a jelenet – Hevesi Sándor megjegyzésével – a kéziratban is megtalálható. A sokat látott és tapasztalt fordító azt tanácsolta az igazgató-rendezőnek: „[a] jelölt sorok valószínűleg nem Shakespeare-től erednek. Ma mindenesetre tanácsos kihagyni őket.”

Hevesinek ezt a felvetését értetlenül fogadta Szele Bálint, akitől tanácsot kértem, utána lehet-e nézni annak, hogy valóban úgy van-e, ahogyan Hevesi állította. S vannak-e olyan sorok a műben, melyek bizonyítottan nem Shakespeare-től származnak. Ezt válaszolta: „A dráma kifejezetten azok közé tartozik, amelynek jó »eredeti« szövege van, már 1600-ban kiadták, az 1623-as Folio inkább csak színpadi instrukciókat tartalmaz pluszban. Szóval nagyon furcsa dolgokat ír ez a Hevesi.” [5]

A megfejtés talán jóval egyszerűbb, mint gondolnánk: Hevesi Sándor úgy vélte, a megkeresztelés ne legyen büntetés, megtorlás. Nem lenne ez jó üzenet Hitler hatalomra jutása után Budapesten sem a Magyar Színház, sem a Művész Színház közönségének. Ám ezzel a szándékkal nem volt tanácsos előállni, így inkább olyan magyarázattal élt, melynek nem volt tudományos alapja. 

A velencei kalmár előadása fontos epizódja Bárdos Artúr pályafutásának, s fontos, mára teljesen feledésbe merült állomása Hevesi Sándor Shakespeare-fordítói működésének. Amire egy szerény, ceruzával írt levelezőlap hívta fel a figyelmet… 

 

[1] Az írást betűhíven, a rövidítéseket kiegészítve közöljük. 
[2] Csortos Gyula 1928. október 18-án játszotta először Shylock szerepét a Nemzeti Színházban. A színlap szerint Radó Antal fordította a darabot.
[3] Kürti Pál (1897–1966) – 1936 és 1938 között a Művész Színház dramaturgja és rendezője volt.  
[4] William Shakespeare: A velencei kalmár. Fordította: Hevesi Sándor. Gépirat- és kézirattöredék a fordító autográf bejegyzéseivel és húzásaival. [82] levél. Kézirattár ltsz.: 75.76.1. 
[5] Köszönöm Szele Bálint szíves közlését.

 

Írta: Gajdó Tamás

2023.07.05