A. Tóth Sándor és a párizsi Szivárvány

2019-ben nemzetközi szinten is ismert bábművészeti emlékekkel gyarapodott a Petőfi Irodalmi Múzeum – Országos Színháztörténeti Múzeum Bábtára. Az Arc-en Ciel (Szivárvány) bábszínház egyik első, legismertebb plakátterve, Blattner Géza és felesége Sulyok Helén portréja valamint egy marionett figura vázlata hiánypótló darabok gyűjteményünkben. [1.] Az A. Tóth Sándor (1904-1980) festőművész, grafikus, bábtervező által készített alkotások a magyar és nemzetközi bábtörténet rendkívül fontos dokumentumai, melyeknek képzőművészeti jelentősége is kiemelkedő. A műalkotások a művész fiának, Tóth Gábor Sándornak köszönhetően kerülhettek a múzeum birtokába.

A. Tóth Sándor tanulmányait a budapesti Képzőművészeti Főiskolán kezdte Glatz Oszkár és Rudnay Gyula osztályában festőként, de a szobrászat iránt is érdeklődött. 1928-ban tanulmányútra indult Németországba és Angliába, majd 1929-ben érkezett Párizsba, unokanővéréhez Blattnerné Sulyok Helénhez. Blattner Géza (1893-1967) magyarországi kísérletek után 1929-ben Párizsban alapította meg Arc-en-Ciel (Szivárvány) nevű avantgárd bábszínházát, melyet a nemzetközi szakirodalom a modern bábszínjátszás egyik kiindulópontjának tekint. Blattner főként magyar művészekkel dolgozott, kísérletező előadásait többféle bábtechnikával adták elő, különböző rendszerű árnyfigurákat, zsinóros és billentyűs marionetteket, maszkokat és kesztyűs bábokat használva fel.
 
A. Tóth Sándor csatlakozott a színház alkotó csapatához. Bár 1931-ben hazatért, a szakmai kapcsolat 1937-ig, a barátság Blattner haláláig megmaradt. Számos párizsi előadáshoz készített terveket, bábokat, amelyek közül több darab még a művész tulajdonából került a gyűjteménybe. Ezek között olyan csodálatos, kubista marionett-remekművek vannak, mint a Fakatonák parádéja című előadás kék-piros katonája vagy sanzon ihlette Az ici-pici ház vörös-fehér kislányfigurája. A. Tóth többek között részt vett az 1937-es Párizsi Világkiállításon bemutatott Az ember tragédiája bábelőadásának munkálataiban is. Ez volt a mű első franciaországi bemutatója, melyért Arc-en-Ciel elnyerte a világkiállítás bábfesztiváljának aranyérmét. A művész az Egyiptomi szín tervezője volt, Ádám és Éva, Ozirisz és Hórusz alakjainak első vázlatai szintén a kollekciónk része. A társulat már alakulása évében csatlakozott az UNIMA (Union Internationale de la Marionnette – Nemzetközi Bábművész Szövetség) munkájához, ami A. Tóth Sándornak is nemzetközi szakmai ismertséget jelentett, 1969-ben első magyarként a szövetség dísztagjává választották. [2.]
 
Csoportkép az Arc-en-Ciel színpadán. Balról jobbra: A. Tóth Sándor, Sulyok Helén, Blattner Géza, Fried Tivadar
Párizs, 1929-1930. Fekete-fehér pozitív nagyítás. 11 x 8 cm. Bábtár-Fotótár ltsz. 2006.13.1.
 
A művész hazatérve Pápán telepedett le és itthon is megteremtette bábos repertoárját. Jellegzetes, egyedi stílusú kesztyűs bábokat tervezett és készített, olyan előadásokhoz, mint a Ludas Matyi, A három kívánság vagy Balázs Béla A halász és a hold ezüstje című művéből készült bábjáték. Komoly szerepet vállalt a hazai cserkészmozgalomban, dolgozott a Magyar Cserkész szerkesztőségében is. Ennek tárgyi emléke Üsd Ubul és Verj Elek figurája, akikkel „a mindennapi diák- és cserkészélet tanulságos történeteit” mutatták be „pedagógiai bábjáték” keretében. [3.] Az OSZMI-ban őrzött kesztyűs bábok ruháit Blattnerné varrta, Bábos törekvései-kezdeményezései az 1947-et követő politikai változások miatt szorultak háttérbe.
 
Nemzetközi elismertségét külföldi kiállítások sora jelzi, ahogy Bizzer István a 2014-ben a Balassi Intézetben rendezett A. Tóth Sándor kiállítás kurátora írja: „1996-ban a New York-i Lincoln Centerben Puppets and performing objects in the 20th century című kiállításon szerepeltek munkái, az Arc-en-Ciel társulat, Picasso, Léger, Duchamp, Paul Klee, Oskar Schlemmer és Alexander Calder művei mellett. 2001-ben a bretagne-i Gourin-ban a Nemzetközi Bábjátékos Kongresszus és Bábtörténeti Kiállításon voltak láthatók művei. Ugyanebben az évben a Párizsi Magyar Intézet gyűjteményes kiállítást rendezett alkotásaiból. 2004-ben a világ nagy városai mellett a londoni Royal National Theatre-ben a 100 years – 100 puppets című kiállításon állították ki bábjait. 2010-11-ben a malagai Picasso Múzeumban Toys of the Avantgarde című nemzetközi kiállításon az egyetlen Magyarországról meghívott művészként szerepelt 165 alkotó között André Kertész, Breuer Marcell és Moholy-Nagy László mellett.” [4.]
 
A. Tóth Sándor életművét fia, Tóth Gábor Sándor képanyaggal gazdagon illusztrált kötetben foglalta össze 2000-ben. [5.]
 
Plakátterv az Arc-en-Ciel Színház részére
 

Plakátterv az Arc-en-Ciel Színház részére. Párizs, 1930
Papír, tempera, tus. 48 x 63 cm
Bábtár-Képzőművészeti Gyűjtemény ltsz. 2020.36.1.

A Blattner Gézával való együttműködés kiemelkedő emléke az az 1930-ban, Párizsban készített plakátterv, amely az Arc-en-Ciel a párizsi Denfert-Rochereau téren álló „Theater 1931”-ben tartott előadásait hirdeti. Nem tudjuk, hogy a terv sokszorosításra került-e, mindenesetre a temperával és tussal készített, 48 x 63 cm-es mű A. Tóth Sándor által készített darab egyedi, nem sokszorosított grafika. Miután Blattner Géza visszaemlékezése szerint csak egy hónapig játszottak az „1931 Színházban”, elképzelhető, hogy korabeli másolatai nem készültek. Tóth Gábor Sándor információja szerint ez az egyetlen plakát, ami az Arc-en-Ciel működésének idejéből fennmaradt. A műtárgy amiatt is kivételes, mert a korszakból egyéb eredeti plakáttervek is csak kis számban ismertek, az 1930-as évek plakátművészetét elsősorban az elkészült sokszorosított grafikákon keresztül ismerjük. A kubista-futurista-expresszionista stílusjegyeket mutató alkotás a stilizálás végső határáig megy, mégis hatásos kifejező erővel bír. A kék két árnyalatával megfestett, mértani formákra leegyszerűsített férfialak és a barna bábfigura között a zsinórokat illusztráló vonalak teremtenek kapcsolatot. Amilyen szeretetteljesen, óvón hajol az alkotó teremtménye fölé, miközben életre kelti – úgy az egész kompozíció a bábjátszás egyetemes szimbóluma is lehetne.

A plakátterv nemzetközi párhuzamait tekintve Henri Matisse vagy George Braque egyes műveivel mutat rokonságot, magyar kortársai közül Berény Róbert és Bortnyik Sándor, a kereskedelmi grafika legnagyobb művészeinek plakátjaival egyenrangú alkotás.

A plakátterv nemzetközi fontosságát az is mutatja, hogy vonalas ceruzavázlatát a müncheni Stadtmuseum Puppentheatermuseum őrzi.
 
Blattner Géza életre kelti a marionettet
 
A Blattner Gézáról készült félalakos akvarellportré alkotás-tervezés közben ábrázolja a művészt. A férfi épp gondolataiba merül, kezében papírlap, amin hamarosan megszületik a báb. A kubista-expresszionista formákra épülő alkotás A. Tóth Sándor legegyénibb korszakában készült, a néhány vonallal felvázolt test és portré, a nagy színfoltokkal érzékeltett részletek egyszerűségével csupán a lényeget fogalmazza meg modelljéről. A Tóth Sándor így látta Blattner Gézát, mint teremtő géniuszt.
 
Blattner Géza életre kelti a marionettet. Párizs, 1929
papír, akvarell, grafitceruza. 38 x 57 cm
Bábtár-Képzőművészeti Gyűjtemény ltsz. 2020.37.1.
 
Az évtizedekig tartó barátság emléke is ez a kép. Egy A. Tóth által készített ceruzarajzot őrzünk Blattnerről, de nagyméretű akvarell a nemzetközi bábszínházi világ legismertebb magyar alakjának egészen más oldalát mutatja. A grafitceruzás felirat tájékoztat a keletkezés helyéről, idejéről: „A bábjátékos, páris 1929. júli hó”. A dátum azért érdekes, mert az Arc-en-Ciel első bemutatkozása az UNIMA kongresszusának keretein belül történt 1929. október 28-án. Bár Blattner 1926-tól már fellépett Párizsban magyarországi produkcióival, a nagy áttörést, a bábszínház születésnapját ez a dátum jelenti. Így a portré készítése idején Blattner még csak álmodozhatott arról a nemzetközi karrierről, amely kitartása jutalma lett. [6.]
 
Blattnerné Sulyok Helén portréja
 
Sulyok Helén (?-1943) iparművész – Blattner Géza első felesége és A. Tóth. Sándor unokanővére – meghatározó szerepet játszott az Arc-en-Ciel létrejöttében és működtetésében. Blattner Párizsban ismerte meg Sulyok Helént, aki elsősorban a háttérből támogatta a férfi bábjátékos tevékenységét. Férjével közös lámpaernyő-üzemükben egyedi technikával készítették termékeiket, azonban ez a feladat egyre inkább az asszonyra maradt. Termékeiket nem csak Párizsban, de Berlinben és az Amerikai Egyesült Államokban is értékesítették.
 
Blattnerné Sulyok Helén portréja. Párizs, 1929
papír, akvarell, grafitceruza. 29 x 28 cm.
Bábtár-Képzőművészeti Gyűjtemény ltsz. 2020.38.1.
 
A bábszínház 1929-es megnyitásakor Sulyok Helén aktívan is részt vett a munkálatokban, segített a bábok – elsősorban azok ruháinak – készítésében, öltöztetésükben, sőt az első előadásokban mozgatóként is működött. „Vérbeli művész feleség” – ahogy A. Tóth Sándor nevezi.
A. Tóth Sándor párizsi korszakában az Arc-en-Ciel összes fontos közreműködőjét megörökítette. Portréi lendületesek, egy-két jellemző vonást kiemelve – de sosem karikatúraszerűen – néhány vonallal megrajzoltak. Általában ceruzarajzokat készített, az akvarell-portrék ritkábbak az életműben. Unokanővérét több portrén is megörökítette, azonban a gyűjteményünkbe került festmény a legérdekesebb ezek közül. A szinte négyzetes képmező (29 x 28 cm), a szimmetrikusan szerkesztett arc, az árnyékok barnás árnyalatai, a szürkés szemek szuggesztív tekintete és a hajfürtök feketét jelző kékesszürkés, de kidolgozott foltja stilizált ugyan, mégis rendkívül kifejező. Blattnerné Sulyok Helén portréja a magyar expresszionista portréfestészet egyik kiemelkedő alkotása. A kép 1929. július 11-én készült, ugyanabban a hónapban, mint Blattner portréja, hangulatában és stílusában annak méltó párja.
 
Marionette II.

 
Marionette II. Párizs, 1929
papír, grafitceruza. 32 x 52 cm
Bábtár-Képzőművészeti Gyűjtemény ltsz. 2020.39.1.
 
Az 1929-ben Párizsban rajzolt Marionette sorozatnak három darabja biztosan készült, ezek közül a I. és III. számút publikálta Tóth Gábor Sándor A. Tóth Sándorról szóló monográfiájában.[7.] A grafitceruzával rajzolt alkotások erősen stilizált, szemüveges, körtefejű figurát mutatnak. Az alaknak ruhája nincs – csupán csizmát visel –, így jól látszanak a bábu „ízületei”. Az elhagyottan ülő alak nem tekint ki a kompozícióból, a semmibe réved. A Tóth Sándor művészetében ritkák az ilyen komor hangulatú alkotások, ez is adja a sorozat egyediségéket. Talán a bábjátékos magányosságát, későbbi magyarországi sorsát látta előre ezekben az alakokban.
 
A rajz jól mutatja egy marionett-báb szerkezetét, tanulmányrajznak is tekinthető A. Tóth Blattner Géza és később saját bábelőadási számára tervezett figurákhoz.
 
Szerencsések lehetünk, hogy A. Tóth Sándor gazdag életművét a leszármazottak rendkívüli gondossággal kezelték-őrizték, az emlékeket ápolták-gondozták – és most jóvoltukból e kiemelkedő műtárgyak gyűjteményünkbe kerülhettek. Bízunk abban, hogy egy állandó magyar bábtörténeti kiállítás fontos darabjai lehetnek.
 
 

Írta: Somogyi Zsolt

 
Jegyzetek:
...........................
1. Ltsz.: PIM-OSZMI Bábtár Képzőművészeti gyűjtemény 2020.36.1.-2020.39.1.
2. Salamon Nándor: Tervezte, faragta, mozgatta… A. Tóth Sándor, a „bábművész”. Art Limes, 2006/2-3. szám - Báb-tár II-III., 8. p.
3. Tóth Gábor Sándor: A. Tóth Sándor – Bábművész, festőművész, grafikus és tanár a Montparnasse-ról. Püski Kiadó, Budapest, 2000., 140. p.
5. Tóth Gábor Sándor, i.m.
6. Lőrinc László: Blattner – Egy bábos életútja. OSZMI, 2014. Bábtár 2. 74. és 82. p.
7. Tóth Gábor Sándor, i.m., 348. p.
2020.03.05