Száz éve nyitotta meg kapuit a Belvárosi Színház

Földes Imre: Terike Belvárosi Színház, [1919]. szeptember 20. Színlap 470x323 mm Ltsz: PIM-OSZMI Színlaptár 65.803

 

A Modern Színpad az Andrássy út 69. szám alatt található kabaréhelyiségből 1916-ban a Koronaherceg utca 6-os számú házába, a mai Katona József Színház helyiségeibe költözött. Itt alakították ki Herquet Rezső és Falus Elek tervei szerint a főváros első kamaraszínházát. Bárdos Artúr igazgató vezetésével az első időszakban továbbra is a Nagy Endre-féle kabaréműsort játszották, de néhány egyfelvonásos sikere bebizonyította, hogy a társulat nagyobb feladatokra is képes. Bárdos Artúr Játék a függöny mögött című kötetében így emlékezett erre az időszakra: „Színházi természetű sikereink is végül a színház műfaja felé terelték a Belvárosit. Erre kitűnő átmenetünk is akadt. A szezon végén egy kiváló írónk elhozta nekem Hatvány Lili első darabját, a Noé bárkáját. Nem volt ez szabályos színdarab, de szellemes, csípős, gúnyos kis jelenetek sora, társasági hang és pesti hang, mindenképpen elmés és hatásos. Kitűnően illett oda, ahol az imént még a kabaré könnyű múzsája ölelkezett a színházzal. Jól is játszottuk […].” [1.]

 

Arra nem tért ki ebben az összefoglalásban az igazgató, hogy az 1918. május 2-án megtartott Hatvany Lili-bemutatót a Belvárosi Színház első előadásaként hirdették a lapok, s színháznyitást emlegettek. „Színházat és a színházban új szerzőt avattak ma a Koronaherceg utcában. Bárdos Artúr előkelő színháza, amely annak idején Modern Színpad névvel nyílt meg, nemrégen a Belvárosi Színház nevet kapta, színházi jellegét azonban csak ma prezentálta, amikor eddigi tarka, egyfelvonásos műsorát egész estét betöltő darabbal cserélte fel. A kísérlet kissé merész volt, annyiban, hogy nem előkelő színházi íróember darabjával kezdte meg új rezsimjét, hanem új szerzőt vezet be a magyar színházi irodalomba, új szerzőt, akinek ez nemcsak első színpadi, hanem első irodalmi alkotása” – írta Az Újság kritikusa. [2.]

 

A jeles előadásnak sajnos nem maradt fenn a színlapja az Országos Színháztörténeti Múzeum gyűjteményében. A Belvárosi Színház korai korszakát csak egyetlen 1919-es színlap dokumentálja, mely szeptember 21-én Földes Imre Terike című darabjának színre vitelét hirdette. Feltűnő, hogy a dokumentum tipográfiája csaknem olyan, mint a korábbról ismertek: a nyomdai klisében csak az intézmény nevét cserélték az újra.

 

A bemutatóra kiélezett politikai helyzetben, a proletárdiktatúra 133 napja után került sor. A román megszállásra a plakát szélén olvasható „Cenzurat Mitter…” emlékeztet; valamint az, hogy a zárórarendelet miatt este hat órakor kezdődött az előadás. Szerencsére a közönséget egyáltalán nem zavarta, hogy a színjáték szerzője „lepaktált a vörösökkel”, Földes Imrét, aki a Városi Villamos Vasút főtitkáraként dolgozott, 1919. március 21. után ugyanis azonnal „főügyvezetőnek” nevezték ki. Az előadás inkább azt sugallta, hogy minden visszatért a régi kerékvágásba. Bárdos Artúr így emlékezett az újrakezdésre: „csúnya román világ volt itt, ismét szigorú zárórákkal, sötétséggel, sajtó nélkül. Mégis, alig értem, hogyan, kikerekedhetett egy nagy siker: Földes Imre Terikéjét játszottuk több, mint százszor egymásután.” [3.] Bárdos felidézte, hogy a Nemzeti Színház igazgatójának, Ambrus Zoltánnak ajánlotta bemutatásra a „vidéki magyar levegőt árasztó, pompásan fölépített” vígjátékot. Ambrus azonban – bizonyára Földes személye miatt – elállt a színreviteltől. A sikerre jellemző, hogy Horthy Miklós is kitűnően mulatott az előadáson. A színházigazgató 1942-ben, emlékiratának megírása idején még „gondosan” őrizte a magyar nemzeti hadsereg fővezérének „sajátkezű levelét”. [4.]

 

 

 

A színlapról kiderül, hogy a Belvárosi Színház társszínházának, az Andrássy úti Színház 1919–1920-as szezonnyitó premierjét a Földes-bemutatóval csaknem egy időben rendezték meg. De mikor és hol nyitotta meg kapuit ez a vállalkozás? A Színházi Élet 1918. november elején így harangozta be az új intézményt: „Az Andrássy úti Színház a régi Modern Színpad új neve, amelyet Bárdos Artúr igazgató november elején ad át újra a közönségnek. A Belvárosi Színház sémájára nevezték el a régi Modern Színpadot Andrássy úti Színháznak, nehogy a régi cím zavarokra adhasson okot, ugyanis a Belvárosi Színház első neve is Modern Színpad volt.” [5.] Bárdos Artúr tehát úgy nyitotta meg a háromfelvonásos műveket játszó Belvárosit, hogy – biztosítékként – a kabarét is megtartotta.

 

Nézzük, milyen információkkal szolgál még a Belvárosi Színház eme ritka dokumentuma! Szembetűnő, hogy jelentős engedménnyel árusították a jegyeket a délutáni előadásokra. Akadtak olyan helyek, ahova fél áron lehetett megváltani a belépőt. Úgy vélnénk, hogy a kispénzű, szerényebb körülmények között élő színházrajongóknak kedveskedtek ezekkel az alkalmakkal a direktorok. Ráskai Ferenc író, újságíró jegyzetéből azonban megtudjuk, hogy szó nincs erről. A színházvezetők azért adták jóval olcsóbban a jegyet, hogy feledtessék a publikummal, hogy napfényes időben ülnek be a nézőtérre, s hiányzik a színházi illúzió alapfeltétele: sötétből, esti szürkületből csöppenni a ragyogásba. „Az öregebb korúak, leginkább a jómódú osztályból, lepték el a széksorokat ezeken a délutánokon. Kiderült, hogy főleg azok a jómódúak jöttek tömegesen és nagy örömmel ezekre az előadásokra, akik koruknál fogva az esti órákat szórakozásra felhasználni nem merik. Akik szeretnek a tyúkokkal lefeküdni. Kik viszont fiatalabb generációhoz tartoztak, vagy éppen a munkásosztályhoz, azokról viszont az volt megállapítható, hogy azért választották a délutánt színháznézésre, mert a város távolabbi részeiben vagy éppen környékbeli helyiségben [sic!] laknak.” [6.]

 

A színháztörténet-írók általában nem foglalkoznak azzal, hogy melyik nyomdában készültek a színlapok. Most azonban kivételt kell tennünk, mert a plakátot Biró Miklós (Ráday utca 26.) nyomtatta. Birót törekvő könyvkiadóként jellemezték kortársai, „akit mintha nem is üzleti érdeke, hanem tisztán a szép könyvek iránti szeretete ösztönözne törekvésében”. [7.]

 

 

Bárdos Artúr pályafutása nem volt töretlen a Koronaherceg utcában. Az Unió Színházüzemi és Színházépítő Részvénytársaság Beöthy László vezetésével 1920 tavaszán megszerezte a Belvárosi Színházat, s Bárdosnak 1922 decemberében távoznia kellett. Az Unió bukása után, 1925 őszén azonban visszatért, de 1926 őszén ismét elhagyta az általa alapított színházat. A társulatból alakult konzorciumot 1926 decemberében Beöthy László váltotta fel, majd 1929-től Heltai Jenő, Bródy Pál és Lengyel Menyhért – utóbbi csak 1930-ig – volt a direktor. Bárdos Artúr 1932-ben ismét kibérelte a Belvárosit, de 1939-ben, a zsidótörvények miatt le kellett mondania vezetéséről. Ekkor Patkós György került az újjászervezett együttes élére, ám egy évad alatt csődbe ment. Az épületben 1940. októbertől a háború végéig híradómozi üzemelt. A fordulat után ismét Bárdos Artúr (1945–1948), majd Simon Zsuzsa (1948–1949) és Szendrő Ferenc (1950–1951) volt az igazgató. 1951-től a Belvárosi Színház Katona József Színház néven a Nemzeti Színház kamaraszínháza lett. S ezzel új fejezet kezdődött a színház életében.

 

Írta: Gajdó Tamás