Gérard Presgurvic: Rómeó és Júlia című előadás műsorfüzete
Bemutató: Budapesti Operettszínház, 2004. január 23.
Lelőhely: OSZMI, Kisnyomtatványtár, 786. számú pallium
Anyag: papír. Technika: nyomtatvány
Méret: 29,5 x 21 cm, 24 oldal
A színháztörténeti dokumentumok közül különösen értékesek a műsorfüzetek, hiszen ezek tartalmazzák a legtöbb információt a színházi előadásokról. Ezeket a kiadványokat többnyire a bemutatókra jelentetik meg a színházak. Mivel viszonylag hosszú terjedelmű anyagokról van szó, sokféle tartalommal bírnak: például feltüntetik bennük az előadást létrehozó művészek nevét, ismertetik a színpadi mű cselekményét, közreadják a darab keletkezésére vonatkozó írásokat, vagy az eddigi színpadi recepciójával foglalkozó szövegeket. Gyakran gazdagon illusztráltak.
Most egy igazi sikerdarabhoz készült műsorfüzetről lesz szó, mely felidézi a Budapesti Operettszínház Rómeó és Júlia című musicaljének 2004. január 23-án megtartott premierjét. Gérard Presgurvic musicalje volt a színház egyik legtöbbet nézett előadása: a Heti Világgazdaság című folyóirat éves statisztikái szerint két éven át rekordnézettséggel büszkélkedhetett: 2006-ban 72 ezren voltak rá kíváncsiak, míg 2007-ben 65 ezren. 2008-ban már visszaszorult a második helyre 49 ezer nézővel. A musical slágerei felkerültek a rádiók sikerlistáira. A dalokból kiadott CD 2006-ban platinalemez lett. A Szegedi Szabadtéri Játékokon 2005. augusztus 19-én bemutatott előadásról DVD-felvétel készült.
A darab ősbemutatója 2001. január 19-én Párizsban volt, a Palais des Congres-ben. A francia gyökerekről, a francia musical-előadások műfajformáló szerepéről közvetlenül a magyar alkotók bemutatása előtt olvasható egy rövid szöveg:
„A kifinomult francia ízlés minden korszakban meghatározó volt a gasztronómia, a divat, a formatervezés és ugyanígy a kultúra, a művészetek terén is. Ez a hatás utóbb elérte a zenés színházakat is. Párizs vegykonyháiban új színekkel, ízekkel gazdagodott a musical. A szépség, játékosság, érzelmesség kultusza átitatta és átlelkesítette a kihűlőfélben levő, fejlődésben megrekedt angolszász műfajt; és a szűk, színházba járó rétegnek szóló csemege helyett a közösségi esemény rangjára emelte.”
Ezt a részt hangsúlyossá teszi, hogy közvetlenül fölötte helyezték el az előadás logóját, egy lángoló szívet, mely a két szerelmes nevét összefűzi. A tűz szimbólumként többször is megjelent a magyar előadásban: Rómeó és Júlia tűz mellett térdelve vallottak egymásnak szerelmet a báli jelenetben. A tüzet Tybalt is használta – hosszú ideig fölé tartotta a kezét, hogy eltökéltségét bizonyítsa. A két család közti verekedésekben újra meg újra feltűntek a fáklyák és egyéb pirotechnikai effektek. A dialógusokban pedig a szerelmet hasonlították a lángoló tűzhöz; így beszélt róla például a Dada, Lőrinc barát, Benvolio és Mercutio.
A műsorfüzet először a francia alkotók életútját és munkásságát ismerteti. Gérard Presgurvic zeneszerzőről például a következőket olvashatjuk a darab keletkezésével kapcsolatban: „Egy nap átlépi a Glem Productions ajtaját, és találkozik Daniel Moyne-al, aki beleszeret dallamaiba és szövegeibe. Egy másik Gérard (Gérard Louvin), akit azonnal fellelkesít a feladat, vállalja, hogy a producere lesz készülő művének, a »Rómeó & Júlia« nak. Megszületik Gérard Presgurvic karrierjének kimagasló alkotása.”
A másik francia alkotó, akinek részletes életrajzát megismerhetjük: Gérard Louvin, jogtulajdonos és a párizsi ősbemutató producere. Valószínűleg ez azzal függ össze, hogy a Budapesti Operettszínház úgynevezett non-replika jogot kapott az előadás színreviteléhez: vagyis nem kellett híven ragaszkodniuk az ősbemutatóhoz. Ezt a műsorfüzet belső borítóján is kiemelik: „A Budapesti Operettszínházban 2004. január 23-án bemutatott előadás a szerző által jóváhagyott eredeti magyar változat.”
Ezt követően a magyar alkotók és előadók bemutatása következik. Elcsodálkozhatunk, hogy egy-egy modern musical-előadás létrejöttéhez milyen sok ember közreműködése szükséges. A producer, a szövegíró, a dalszövegíró, a zeneszerző, a hangszerelő, a díszlettervező, a rendező, a koreográfus és a karmester szorosan együttműködnek, hogy a produkció megszülethessen. Nem beszélve arról, hogy olyan szereplők kellenek, akik nemcsak jó színészek, de kiválóan táncolnak és énekelnek.
A műsorfüzet középső, dupla oldalára Géher István Shakespeare című könyvéből idéz a szerkesztő, hogy felhívja a figyelmet William Shakespeare Rómeó és Júliájára. A magyar alkotók igyekeztek minél többet átvenni a drámából. Ehhez pedig Nádasdy Ádám, magyar fordító segítségét kérték; nevét fel is tüntették; a színlapon mint irodalmi konzultáns szerepel. Nádasdy a jelenetek dramatikus sorrendjének kialakításában, valamint a prózai szövegrészek megalkotásában segítette az alkotókat, így ezek a részek sok helyen párhuzamba állíthatók az eredeti shakespeare-i szöveggel.
A magyar előadás tehát jócskán eltért a franciától, ezek persze elsősorban dramaturgiai beavatkozások voltak: például több jelenet sorrendjét megváltoztatták. De akad lényeges különbség: van olyan dal, melyre hiába várunk Budapesten. Ugyanakkor ez fordítva is igaz: találunk olyan jelenetet, amely a francia előadásban nincs benne.
A musical fontosabb szereplői a műsorfüzet utolsó oldalain található fotó-összeállításban is megjelennek. Egy-egy oldalpáron négy kisebb előadáskép látható, mellettük pedig egy-egy nagyobb portré a szereplőkről. Például a Capulet házaspárról, akiket másként jelenítettek meg a magyar előadásban, mint a franciában. A családfőt Budapesten idősebb színész, Csuha Lajos alakította. Erről szintén ír Nádasdy Ádám a fordításában az első felvonás első jelenetében, amikor Capulet is csatlakozni akar a szolgák összecsapásához, ezért keresni kezdi a kardját, de Capuletné szerint a férje jobban tenné, ha inkább a mankóját kutatná.
A képek között az a jelenet is látható, amikor a Dada felkeresi Rómeót az esküvő miatt. A magyar előadásban itt Péter kísérte el, míg az eredetiben Júlia néma szolgálóleánya. (Aki legtöbbször úrnője, Júlia és a Dada társaként jelent meg a színpadon.) A magyar verzióban Péter számos élcelődésre adott okot. Mercutio és Benvolio például addig erőszakoskodtak, míg a Hahaha című szám végén rávették a Dadát és Pétert, hogy megcsókolják egymást. (Ezt fotón is láthatjuk.) A magyar színpadi hagyományban legtöbbször Péter szerepel a Dada kísérőjeként; Nádasdy Ádám fordításában pedig még ennél is több jelenetben szerepel. Nádasdy ezért lábjegyzetet fűzött alakjához, melyben megjegyezte, hogy több modern kiadásban már „Péter”-nek jelölik azokat a szerepeket, amelyeket az őskiadások még „Szolga”-ként, „Komikus”-ként vagy „Első felszolgáló”-ként említettek; feltehető ugyanis, hogy ugyanarról a személyről van szó.
A magyar előadásban Párisz alakja is hangsúlyosabbá vált; halálát kihagyták az eredetiből. A műsorfüzetben több képet láthatunk a karakterről. Az egyik A téboly című dal előadása közben ábrázolja. Ezt akkor énekelte el, amikor értesült Júlia haláláról. Ebből megtudtuk, hogy a kedvese haláláért a Montague-kat, de legfőbbképp Rómeót tartja felelősnek. A dal alatt Párisz vezetésével a Capuletek rátámadtak a Montague-kra, a két tábor fény- és hangeffektekkel kísért jelenetben látványosan csapott össze. A szám végén a Herceg emberei elfogták Páriszt; maga Escalus is megjelent a színpadon. Erőskezű uralkodónak mutatta magát, aki a rend fenntartásának érdekében kénytelen erőszakot alkalmazni. Ezzel a jelenettel a magyar alkotók még sötétebb és agresszívabb helynek ábrázolták Veronát.
Az előadás díszletei is megjelennek a műsorfüzetben található képeken, bár nem túl hangsúlyosan. Az egyiken például láthatjuk az akasztófát, amely fontos eleme a magyar előadásnak, hiszen még a kripta-jelenetben is feltűnik, noha a város főterén áll… Akkor került fel a színpadra, amikor a Herceg száműzte Rómeót, mondván, ha visszatér, halál fia.
A szereplők jelmezeit és kellékeit is remekül megfigyelhetjük a képeken. A Tybaltot ábrázoló fotó a második felvonásbeli szólója közben, a párbaj előtt készült. Ekkor arról énekelt, hogy a szülei nevelték durvává. Eközben egy sodronyingre emlékeztető jelmezt öltött magára, kiszórta a gyógyszereit, ivott (valószínűleg alkoholt), az arcán torz vigyor jelent meg, és mintegy katona menetelt. A szám végén pedig egy Júliára hasonlító játékbabát vett elő, amit féltőn ölelt magához. Tybalt egy másik fontos kelléke is látható ezen a képen, egy nyaklánc, amely feltehetőleg Júlia képét rejtette. Ezt a láncot vette ki Mercutio Tybalt nyakából, s vetette oda lábai elé párbajuk előtt.
A szereplőt jellemző kellékeket figyelhetünk meg a Montague-nét ábrázoló képen is. Itt az esküvő előtti jelenetben láthatjuk, amikor a két család szolgái pletykálni kezdtek a szerelmesekről, akiket együtt véltek látni. (Az erkélyjelenet után a Júliától elköszönő Rómeó belebotlott Capuleték egyik szolgálónőjébe, akit örömében megcsókolt…) A pletyka a két anya fülébe is eljutott, akik erre azonnal egymáshoz rohantak, hogy megcáfolják a híreket, s hangosan szidják a másik családot. Ebben a jelenetben a kellékeknek kiemelt szerep jutott, hiszen elárulták, hogy magukról megfeledkezve siettek a szereplők. Montague-né kezében fésűvel, hajában hajcsavarókkal, a vállán kék fodrászlepellel érkezett. A duett során ezzel a lepellel kezdett verekedni.
A jelmezek reprodukciói a műsorfüzet közepén található dupla oldalon láthatók. Fontos kiemelni, hogy a magyar előadás jelmezei jelentősen eltértek a francia bemutató kosztümjeitől. A párizsi premieren ugyanis – szemben a budapestivel – a Montague család tagjai kék, míg a Capuletek valamennyien piros ruhát viseltek. Mindezt elhagyta a magyar előadás, nem volt szín szerinti elkülönülés a szereplők között, két jelenet kivételével. Először a Capulet család bálján – ahogyan a műsorfüzetben közölt fotó is bizonyítja – Rómeó és Júlia találkozásakor. A két szerelmes szerelmi zálogként álarcot cserélt. Duettjük végén Júlia piros maszkjáért cserébe Rómeó kéket adott. (Az álcák az erkélyjelenetben újra előkerültek, ekkor visszacserélték őket.)
A piros és a két szín a két család viszályának bemutatására szolgáló jelenetben, A gyűlölet című szám előadása közben is megjelent. Ezt a civakodást ellensúlyozza a szerelmi szenvedélyt szimbolizáló álarcosbál ábrázolása. Ez a két jelenet együtt a műsorfüzet borítóján olvasható alcímre utal: Szerelem a gyűlölet ellen.
A Rómeó és Júlia című musical hosszú évekig hatalmas sikerrel szerepelt a Budapesti Operettszínház műsorán. Csak 2018 májusában, tizennégy év után vették le a színház műsoráról.
Írta: Diósi Judit