A napokban véletlenül egy fénymásolatot találtam. A kópia az 1946-ban, 45 éves korában, tragikus körülmények között elhunyt Kádár Erzsébet írónő Macskák a mikrofon előtt című cikkéről készült, mely a Rádióélet című lap 1940. január 26-án kiadott számában jelent meg, a negyedik oldalon. Az írás arról tudósít, hogy Bajor Gizi a Magyar Rádióban Macskák és cicák címmel előadóestet tart, melyet a világirodalom legszebb macskákról szóló verseiből Kádár Erzsébet válogatott; sőt bevezetőt is írt az összeállításhoz. Némi kutatás után kiderül, hogy a műsort 1940. február 2-án sugározta a Magyar Rádió. Úgy tűnik, a felolvasás sikert aratott, mert 1940. március 23-án, nagyszombaton, megismételték. A Színházi Magazin 1940. március végén megjelent képes tudósítása is azt sugallja, hogy nagy érdeklődés kísérte a különleges vállalkozást.
Nem meglepő, hogy Bajor Gizi kapcsolatba került Kádár Erzsébettel, hiszen az írónő testvére, Csernovics Judit ekkor már Bajor Gizi első férjének, Vajda Ödönnek volt a felesége. A színésznő a válás után is testvéri, pajtási viszonyban maradt Vajdával, majd Judittal is összebarátkozott. Keresztanyja lett a házaspár 1931-ben született gyermekének, Vajda Miklósnak, a későbbi neves szerkesztőnek, írónak és műfordítónak.
Azt azonban egyáltalán nem értjük, hogy említett találkozásuknak miért nem lett folytatása. Bajor Gizi féltékeny lett volna Kádár Erzsébetre, a sikeres íróra, kritikusra, a Baumgarten-díj jutalmazottjára? Meglehet. De az is, hogy rossz következtetést vonunk le a dokumentumok hiányából.
A történetben van még egy furcsa mozzanat: Bajor Gizi, a szenvedélyes kutyatartó – legalább is a Színházi Magazin riportjában – a macskák lelkes barátjaként lépett mikrofon elé. Vajon most is szerepet játszott? Megeshet. Mindenesetre a rádióstúdióban több fénykép készült róla, karján egy-egy cirmossal.
Sajnos, az nem derül ki a lapokból, hogy Kádár Erzsébet miért ezt a témát választotta. Ha írását figyelmesen elolvassuk, egy mondata – „Magános, mint a művészek” – mégis elárulja, miért vonzódott e különös és titokzatos lényekhez…
KÁDÁR ERZSÉBET: LELEPLEZZÜK A MACSKÁT
A költők macskáját és a mesék kandúrját. Bajor Gizi szaval majd róluk a közeljövőben olyan verseket, amelyeknek hőse a macska. Egy estére összecsődítjük ezeket a hírességeket: Raminagrobist, a bírót, aki egyforma igazságot oszt, felfalja az alperest, de megéhezik a felperesre is; ide hívjuk Kacor királyt, a kedves, szószátyár szélhámost; a kóbor kiscicát, mindenki kismacskáját; az illatos, kéjes, lusta háremhölgyeket, és végül a nagy őst, a héroszt, akiről minden macska álmodik…
Ahány vers, annyi macska, és mindegyikben az örök macskaarc. Pillanatfelvételek egy sztárról, különböző maszkban. Mert fajtáján belül egyöntetűbb, mint a kutya. Nyugtató lényének egyik titka éppen az, hogy minden titokzatossága ellenére csak önmagára hasonlít. Szeméből nem süt emberi tekintet, és nem nyugtalanítja gazdáját titokzatos megértésekkel. Végtelenül okos, de mindig macskamódra. Az irodalomban is mindig a Macska, soha nem egy macska.
A bevezetésben megrajzolom a macska portréját, az irodalmit és a valóságost. Elfogulatlanul, hibáival és erényeivel. Hibái – macskaerények és erénye – a szépség. Szépsége: arány, egyensúly és nyugalom. Magános, mint a művészek. Kényesen sétál a háztetőn vagy a zsivajgó majorosudvarban, önzésébe zárkózva, és emlékezik. Mozdulatait és öltözékét egy pompásabb világból hozta magával. Tudósok megerősítették előkelő származásának hírét: valóban az egyiptomi fáraók szent állatának késő unokája, őseiben a Nílus országa a szerelem istenét tisztelte, akkoriban Rá, a Napisten fején ült, és karmaival harcolt. Sok mindent tud, kincse ez a titok, és abból él, hogy nem árulja el.
Azt hiszem, a macskarajongók kevesellni fogják a dicséretet. (De mivel elégszenek meg a rajongók?) És szeretném, ha kissé megbékíthetném vele ellenségeit. Mert aki a macskát szereti, a fegyelmezett stílust szereti. Valamit, ami rokon a latin szellemmel: a fegyelem öncélúságát és kegyetlenségét.
Gajdó Tamás írása
