Agárdy Gábor Miskolcon

Agárdy Gábor apai ágon örmény származású, eredeti neve Gabriel Arkalijan. Tehetséges ikonfestőként is ismert, munkái megtalálhatók többek között Pannonhalmán, az oroszországi Danyilov-kolostorban, sőt a Vatikánban is. Korán kezdte a pályát, nyolcévesen már színpadon volt, 16 évesen szülővárosában, Szegeden a Városi Színház tagja lett mint „táncos boy és kardalos”.

 

A jelentős életművet maga mögött hagyó művész az 1950-es évek elején Miskolcon játszott. Legendás időszak volt, különös történetekkel. Ezek közül idézünk fel egyet a színész visszaemlékezéséből:

 

„A sokak által ismert úgynevezett Szabad Nép félórákon vettünk részt, sűrűn gyakoroltunk kritikát és önkritikát, s aki nem ért be időben a próbákra, az nem későn jövőnek, hanem szabotőrnek számított. S akkor még nem beszéltem a felajánlásokról. Hol több pénzt ajánlottunk fel a békekölcsönjegyzésnél, hol társadalmi munkát április negyedike vagy november hetedike tiszteletére. Sosem felejtem el, az egyik ünnep előtt Pagonyi János színészkollégámmal azt a felajánlást tettük, hogy megszüntetjük a színészbejárónál tapasztalható huzatot. Ehhez némi kőműves munkára és nyersanyagra volt szükség, de az utóbbi nem állt a rendelkezésünkre. Körülnéztünk. A színház közelében csak egy helyen építkeztek. A rendőrségen. Felmentünk a jelmeztárba és kikerestünk két csíkos rabruhát. Már csak egy teherautó kellett, ezt attól a gyártól kaptuk kölcsön, amelyikkel a színháznak szocialista szerződése volt. Megállítottuk a kocsit a rendőrség előtt, Pagonyi és én megraktuk építőanyaggal a teherautót, tisztelegtünk az őrnek és továbbálltunk. Így épült fel az új színészbejáró.”

 

/In: Bóta Gábor- Kárpáti György - Kőháti Zsolt: Agárdy. Duna Könyvkiadó, 2006. 37. old./