A BÁBSZÍNHÁZI VILÁGNAPOT a nemzetközi bábművész-szövetség, az UNIMA kezdeményezésére 2003 óta tartják meg minden év MÁRCIUS 21-én.
Meczner János üzenete:
Amikor harminc évvel ezelőtt a Budapest Bábszínház igazgatója lettem, a prózai színház felől, kívülről érkeztem a bábművészet világába.
Lenyűgözött a műfaj sokszínűsége, rácsodálkoztam korlátlan lehetőségeire, féktelen szabadságára, és hamar megértettem, hogy a bábszínház életre szóló élmény, elköteleződés, felelősség.
A műfaj új formáinak folyamatos keresése, a kísérletezés, a hagyományok megőrzése és felfrissítése, a bábművészek új generációinak kinevelése, a más művészeti ágakkal való összekapaszkodás és együttműködés olyan új utakra vezettek, melyeket prózai színházi alkotóként talán sohasem tapasztalhattam volna meg.
A műfaj sok csodája közül talán a legnagyobb, hogy minden korosztályt 0-99 évesig egyformán képes lenyűgözni és megszólítani. Semmi sem hasonlítható ahhoz, ahogy a legkisebbek kacagnak, izgulnak, lelkesednek egy bábelőadáson: az ő szemükben a fából faragott, papírból kasírozott vagy textilből megvarrt figura nem csupán él, de létezésének valódi tétje van. Később a csoda születése válik a legérdekesebbé: hogyan mozdul meg egy báb, mi a trükkje, honnan jön a fény. Mozgatók és bábok közös jelenléte, a színház születése része lesz a hatásnak. A modern színház összes jelentős felfedezése – a brechti V-effekttől a képzőművészeti absztrakcióig, a stilizált mozgástól a különböző kortárs narratív megoldásokig – a legtermészetesebb módon van jelen a bábszínházban, bármilyen korosztályhoz szóljon is az adott előadás.
Épp ezért a bábművészet a legalkalmasabb arra, hogy kortárs nézőt neveljen: egy bábos koncepció mögött mindig felfedezhető egy filozófiai sík is, a vizuális absztrakció a gyönyörködtetés mellett el is gondolkodtat. A bábszínház valódi „Gesamtkunstwerk”, ahol a képzőművészet, a színészi játék, az irodalom, a mozgásművészet, a zene, a mozgókép egyenrangúan, egymást erősítve van jelen a készülő műalkotásban. Szintézise mindannak, amit a különböző művészeti ágak külön-külön tudnak, így a nézőre gyakorolt hatásuk is megsokszorozódik.
Ha visszagondolok pályám elmúlt harminc évére, elsősorban hálát érzek. Hálás vagyok, hogy a bábszínház az életem és a színházi gondolkodásom elidegeníthetetlen részévé vált. Szerencsések azok az alkotók, akik már ifjúkorukban rátaláltak a műfajra, hiszen a bábszínház lehetőségei kimeríthetetlenek: a folyamatos változás, megújulás frissen és fiatalon tartja ezt a színházi formát, amely egyidős az emberi kultúrával.
Örömteli alkotást, felszabadult kísérletezést, izgalmas új utakat kívánok minden bábszínházi alkotónak és nézőnek a Bábszínház Világnapján!
Meczner János
2024. március 21.
Ms.C. Blanca Felipe Rivero üzenete:
„A bábok makacsok, de a bábosok a világon minden figyelmét rájuk fordítják.
Makacsul kitartanak. Akár szomorúak vagyunk, akár bátrak, akár boldogok vagyunk, akár melegünk van, akár valami finomságra vágyunk.
Kitartanak reménytelenségben és apátiában. Belépnek a bábosok bőrébe, és úgy öltöznek, mint ők, mert makacsok.
Ezért szoktak a bábosok is találkozni egymással, ezért van mindig szükségünk egymásra.
Ez a szomjúság a szépségre, a szimbolizmusra, az utalásokon keresztüli kommunikáció sürgetősége megszállottsággá válik. Ragaszkodunk a rejtélyükhöz, mert a létezés végtelenségében léteznek, és felismertetik magunkat rajtunk kívül egy másik dimenzióban, ahol a bábok laknak, a világ emlékezetének emlékezetében.
Ez a szomjúság a figurák létrehozására, létük birodalmának felépítésére ébren tart minket, és habozás nélkül az álmok tulajdonosaivá válnak.
Bábosok, szeretjük egymást, ha együtt vagyunk, megszokjuk, hogy találkozunk és megöleljük egymást, csak azért is, mégha járványok, háborúk vagy gazdasági dilemmák dúlnak is körülöttünk.
Mert a bábuk a makacsságuk által elcsábítanak és kézen fogva vezetnek, mint a gyerekeket. Nem számít, miből készülnek, kinek a kezében vannak, honnan jönnek, vagy hogyan öltözködnek, épek-e vagy sem, nagyok vagy vékonyak, nehézek vagy könnyűek, egyszerűek vagy bonyolultak. Levetkőztetik magukat olyannak, amilyenek, kilátszó varrásokkal, trükkjeikkel és vezérlőikkel, mert tudják, hogy így is szeretjük őket.
Mi, a kubai bábosok, biztosíthatom önöket, hogy a szeretett kék bolygó bármely szegletéből érkezőnek, aki szereti a bábukat, megadjuk a figyelmet… a világ összes figyelmét.”
Tanúsítom.
(Fordította: Csató Kata)
Ms.C. Blanca Felipe Rivero
Színházi kritikus, kutató, drámaíró és tanár. Az UNIMA, a Nemzetközi Bábművész Szövetség kubai központjának alelnöke. Színháztudományból és dramaturgiából diplomázott (1985), később gyermekszínházi és bábszínházi képesítést is szerzett (1999-2000) és képzőművészeti nevelési folyamatok mesterévé vált (2018). Az Instituto Superior de Arte (ISA) Színházművészeti Karának professzora. Amatőr és professzionális színházban is játszott, művei megjelentek a kubai szerkesztőségekben és a CELCIT gyermek- és ifjúsági ibero-amerikai drámagyűjteményben. Kubai és külföldi kulturális magazinokban és webhelyeken jelentek meg kutatásai és kritikái. A Cubavisión Animation Studios jelenlegi forgatókönyvírója és főtanácsadója, valamint az Országos Előadó-művészeti Tanács gyermek- és bábszínházi tanácsadója. 2014-ben megkapta a Nemzeti Kultúráért Díjat.