A szappan sokat emlegetett szóvá vált az utóbbi hetekben. E tisztálkodási eszköz iránti igény azonban nem újkeletű. A háborús idők hiánycikkei közt előkelő helyet foglalt el, mint azt Bajor Gizi, a Nemzeti Színház jeles művészének gondolatai is hűen tükrözik:
„…még valamit nagyon szeretnék. De nagyon-nagyon. Szappant. Több szappant. Sok szappant. Nagyon sok szappant. És most azt mondom hangosan, hogy jaj, segítség, szappant, kérek, szappant könyörgök! Halljátok meg Ti hatalmasak, csináljatok valamit, hogy több szappanhoz jussak! Ez az egyetlen gondom, bánatom, problémán, ábrándom, vágyam, kívánságom. Az uram orvos, naponta harmincszor mossa a kezét, az harminc kis törülközőt jelent, naponta kell neki friss orvosi köpeny is, én meg színésznő vagyok és nekem is egyik legfontosabb, alapvetően fontos problémám a tisztaság, amely kezdődik ott, hogy a festéket le kell mosnom magamról, tisztán kell járnom, tízszer annyi fehérneműre van szükségem, mint egy privát nőnek — hát hogyan oldjam meg ezt a problémát, ha én is csak annyi szappant kapok, mint egy ágyrajáró. Nem kérek egy szemmel sem több rizst — ne adjanak, nem kell, nem akarok többet enni, mint más, de szappan nélkül nem tudok élni! Nem kérek cipőt sem, nem izgat a probléma, hogy lesz-e cipő. vagy nem, ha nem lesz. Járok mezítláb, de újra fújom a refrént: szappan az kell, muszáj, hogy legyen szappanom és nem tudom még hogyan, ha törik, ha szakad, ezt a problémát meg fogom oldani, ha másképpen nem megy, kunyerálni fogok. S ha kapok, elásom biz én otthon a kertben, mint a kutya a csontot, de esküszöm, hogy szerzek szappant...”
A cikk végén egy rövid megjegyzés olvasható:
„Otthoni készletünkből még az este küldtünk Gizinek egy valódi amerikai toalett szappant és egy negyed kiló mosószappant. Ajándékba. Az olvasó is szereti Gizikét? Igen? Kövesse példánkat. Gizike nagyon fog örülni."
Részlet a Film Színház Irodalom 1941. március 21-i számából