Gombár Judit és a Győri Balett

 

Az első rajz, ami az ajándékozás során kezembe kerülhetett a hagyatékból, a Hoffmann meséi előadás jelmezterve, mely az 1881-es párizsi ősbemutató után száz évvel került bemutatásra az Erkel Színházban, a tervező közreműködésével. Forray Gábor díszlettervezővel és Szinetár Miklós rendezővel közösen hozták létre a fantasztikus dalmű látványvilágát, melyhez talán az évtized legszebb tervei, rajzai születtek. A négy akvarell-vázlatból álló sorozat első kerületi otthonában, számos vázlat között került feltárásra, ahol Gombár Mária, Gombár András és Tordai Hajnal válogatta munkásságának fennmaradt dokumentumait. Az 1980-as évek elején, amikor a rajz készült, a tervező a Bartók-est táncruháit is rajzolta a Pécsi Balett művészeinek, miközben Béjart társulatának a párizsi Léda című előadás trikóit tervezte. Gombár Judit az Erkel Színházban második alkalommal nyúlhatott a karakterek jelmezes megformálásához, mivel 1974-ben már a Pécsi Nemzeti Színházban vendégként tervezhette a koreográfus, díszlettervező Eck Imre mellett a Hoffmann meséi jelmezeit. Viszont a Pécsi Balett számára készült jelmeztervekből jóval kevesebbet őrzött meg a tervező és a színházi műhely, mint az 1980-as évek rajzaiból. A bemutató idején, 1981-ben Gombár Judit már a Pécsi és Győri Balett alapító tagja, a győri társulat tervezője, Markó Iván koreográfus és táncművész alkotó- és házastársa volt. Ezen felül a Béjart Balett előadásai számára készített köpenytervei és jelmezei ekkorra már bejárták a világot.

 

.

 

 

1982 nyarán elkészült a Győri Balett következő előadásának – a Tabuk és fétisek – forgatókönyve, látványterve is. Gombár Judit közösségformáló szertartásszínházat tervezett, melyhez a koreográfiát Markó Iván, a montázsokat és zenéket Szalay László készítette. Az előadás díszletképeit is Gombár Judit tervezte, és a szertartásokhoz híven mindez élő emberekből, a Győri Balett táncosaiból állt. A közönség szokatlan elrendezésben a színpadon ült fekete leplekbe burkolva. Őket a pravoszláv templomi kórus hangjaira érkező fehér taláros táncosok fogadták. Gombár még egy Yoko Ono-számot is beékelt a zenei montázsba. A táncosok testközelbe kerültek a nézőkkel, mikor a kézfogásos csoportjáték megvalósult a nézőtéren és a színpadon egyaránt. A közösségépítés és az élményszínház teremtésének álma jöhetett létre a tüzes színek és a hatalmas palástok megvalósulásában.

Gombár Judit: Palástterv a szertartásszínházhoz - a Nő jelmezének, köpenyének terve Bombicz Barbara, Király Melinda, Ladányi Andrea számára Tabuk és fétisek – XX. századi misztériumjáték (ősbemutató) Győri Balett, 1982. Koreográfus: Markó Iván Tempera, 44 x 31 cm. Lelőhely: PIM-OSZMI Szcenikai gyűjtemény ltsz. 2017.164.2.

A tervező a színtérrel kapcsolatban így fogalmazott: „Béjart-tól tanultam, hogy ki kell mozdulni a kőszínházból, hogy a sportcsarnokok oldottabb légköre ünnepivé varázsolja az ott tartott előadásokat.” A Budapest Sportcsarnok ideális színtérnek bizonyult a Győri Balett nagyszabású szertartásszínházához. 1983-ban már erre a térre tervezve készült az Izzó planéták című előadás, Carl Orff és Vajda János zenéjére, a Győri Balett és a Honvéd együttes közreműködésével.

Gombár Judit: Mars hadisten – Kiss János jelmezének terve Carl Orff – Vajda János: Izzó planéták Győri Balett a Budapest Sportcsarnokban, 1983. Koreográfus: Markó Iván Tempera, 35x 23 cm. Lelőhely: PIM-OSZMI Szcenikai gyűjtemény ltsz. 2017.168.1.

 

1984-ben a Jön a cirkusz! Avagy a csodavárás című előadására készült a társulat, melyhez a zenét Vajda János művei szolgáltatták. A forgatókönyvbe a tervező belefogalmazta már a társulat vezetőjével, koreográfusával (Markó Iván) kapcsolatos félelmeit is, ami Gombár Judit jegyzetlapjain maradt fenn: „Az egyik jelenetben a kis bohóc így szól a mágushoz: Hazudtál! Hazudtál! Becsaptál minket, becsaptál mindnyájunkat! Hol vannak a világszámok? Hol a csodák? Megígérted! Tessék betartani! Tessék csodát tenni! Most. Még mindig nem késő! Na, mi lesz? Kezdj már hozzá! Kérlek! Ezt nem teheted velem! Vagy nem is tudsz varázsolni? Akkor majd én megmutatom! Megmutatooom! – ordítja, majd a jelenet történései szerint, elszántan felmászik a trapézra és lezuhan a mélybe.” A tervező ötletei alapján Szaló Margit, a Győri Nemzeti Színház örökös tagja, szobrászművésze, a táncműhely zseniális alkotótársa gyönyörű paripákat, pegazusokat és fejdíszeket faragott a szereplőknek.

A történet és a zárókép szerint az együttes táncosai ezeken lovagolva szálltak el, ezúttal még vezetőjükkel együtt, csupán a színpadi történet lezárásaként. Mindez 1983-ban történt, a Győri Balett megalakulásának negyedik évében. 2019 novemberében a társulat születésének negyvenedik évfordulóját ünnepeljük a Győri Nemzeti Színházban. Gombár Judit munkássága előtt emlékkiállítással és pályaképét, terveit bemutató Táncszerelem című kötettel tisztelgünk.

 

 

 

 

Írta: Turnai Tímea