A hetvenhat évet élt Jászai Marit „itthon és külföldön gyakran nevezték a színművészet császárnőjének, fejedelemasszonyának, királynőjének.”[1]
Az Országos Színháztörténeti Múzeum és Intézet Emléktárát gazdagítja az a szerepbaba (1. kép), amely Jászai Mari színésznőt feltehetően Stuart Máriaként örökítette meg. Sajnos nem maradt fenn olyan kép, amely a színésznőt ebben a szerepében ábrázolná, ezért ez a szerepbaba nagy segítséget nyújthat az utókor számára abban, hogy lássuk, milyen jelmezt viselhetett Jászai a színdarabban.
A színházi szerepbaba, másnéven jelmezbaba olyan művészi igénnyel készített egyedi bábu, amely egy neves színész emlékezetes színházi szerepét és annak eredeti jelmezét örökíti meg kicsinyített formában. Tehát ez nem egy gyermekjáték, hanem színháztörténeti-jelmeztörténeti emlék. Ezen felül a babák arca általában a színész saját vonásait idézi, de a legfontosabb szempont minden esetben a jelmez pontos másolata volt. A tárgyra szabott ruhát ugyanabból vagy nagyon hasonló anyagból készítették, mint a színész jelmezét. A szerepbabák használata a századfordulón terjedt el, és ugyanekkor vált divatossá külföldön is. Úgynevezett celebrity dollként vagy portrait dollként akár más hírességeket, például az angol királyi család egyes tagjait is megörökítették.
A Jászai-szerepbaba jelenlegi szép állapota a nem régen elvégzett restaurálásnak köszönhető. A Magyar Képzőművészeti Egyetem végzős hallgatója, Retkes-Kiss Antal Farkas diplomamunkájaként választotta a tárgy helyreállítását.
A jelmezbaba feje festett masszából készült, a test többi része különböző textilekből épül fel, a haj pedig egy parókakészítőtől származik. A ruha nagy része bársony és selyem, a szoknyabetét szatén. A puffos ruhaujjat sárgás műselyem szalag és apró gyöngyök díszítik.
A 20. századtól kezdve a színházi jelmezek esetében egyre nagyobb hangsúlyt kaptak a színek. Az angol királynő, Erzsébet ruháját általában a pompát és fegyelmet jelképező vörös és arany árnyalatai jellemezték, míg Mária esetében előtérbe kerültek a fekete, a fehér és a mélyvörös ruhák, hiszen alakja a megtisztulás és a mártíromság vizuális toposzává vált. A ruhaválasztást olykor a színésznő személye is befolyásolta, Jászai Mari esetében a sötétebb árnyalatok domináltak.
Jászai Mari a Stuart Mária mindkét főszerepét eljátszotta, Erzsébetét a mű két rendezésében is. A 19. században és a századfordulón még jellemző volt, hogy a színházi színésznők a különböző darabokban viselt jelmezeiket maguk készítették és díszítették, így valószínűleg egy ruhát akár több szerephez is felhasználtak, miután átalakításokat végeztek rajta. Az előbbiekben említett színszimbolikából kiindulva arra következtethetünk, hogy egy ehhez hasonló ruhát viselhetett Jászai az 1870-es években Erzsébetként, majd a következő évtizedben átalakította a jelmezt, hogy hű legyen Mária szerepéhez, végül az 1920-as években, mikor ismét az angol királynő ruhájára volt szüksége, visszaváltoztatta azt annak megfelelően. Bár az itt felvázolt nagyjából ötven év használati idő soknak tűnik, hozzáadva a sok előadást, melyek során a ruha viselve volt, talán elképzelhetőbb, hogy egy eredeti Stuart Mária-jelmezt alakítottak át Jászai számára Erzsébet szerepéhez. Tehát két lehetőség merül fel a szerepbaba vizsgálatával kapcsolatban: az angol királynő eredeti tervezés alapján készült ruháját jeleníti meg vagy egy Stuart Mária-ruha Erzsébet-jelmezzé való alakítását örökítették így meg.
Jászai Mari 1872-ben, huszonkét éves korában szerződött a Nemzeti Színházhoz, és már ebben az évben megkapta Erzsébet szerepét Friedrich Schiller Stuart Máriájában. A skót királynőről szóló ötfelvonásos dráma a német drámaíró egyik leghíresebb műve, amelyet 1800. június 14-én mutattak be először a weimari udvari színházban.[2]
A színdarab igazi áttörést 1888-ban hozott Jászai Mari számára, hiszen szeptember 14-én (2. kép) új betanulással mutatták be a Nemzeti Színházban, és ekkor már – Laborfalvi Róza és Bulyovszkyné Szilágyi Lilla után – ő játszhatta a címszerepet. A fényképen (3. kép) a színésznő az 1888-as nagyváradi vendégjáték alkalmával látható, ahol még az angol királynő jelmezében örökítette meg őt Fekete Sándor fényképész.
Jászai meghatározó egyénisége az általa játszott szerepekben is megnyilatkozott, mindenki elismeréssel beszélt róla, és mint európai szinten kiemelkedő színművészt ismerték el. A klasszikus tragédiák hősnői, Antigoné Elektra, Éva, Kleopátra, Stuart Mária mind az ő előadásában diadalmaskodtak. Egyre nyilvánvalóbbá vált, hogy Jászai akkor a legjobb, amikor „mélyen érző, szenvedő”[3] nőalakokat személyesíthet meg.
Jászai Mari huszonkilenc évet töltött a színpadon Stuart Máriaként, majd 1917. október 22-én utoljára játszotta, melyről másnap így emlékezett meg:
„Tegnap végre, letettem végképp’ Stuartot. Ambrus bejött az öltözőmbe előadás alatt, mert kérdeztettem, hogy mikor beszélhetek vele; bejött, először a színpadra, mióta igazgató – és ott a Stuart ruhámban, szűnni nem akaró tapsok után, zsúfolt ház és legjava játékom alatt adtam neki vissza Stuartot és Medeát. Akkor adtam vissza, mikor a legjobban játsztam el.”[4]
Négy év után azonban, 1921-ben ismét Schiller drámájában tűnt fel, újra Erzsébet királynőként. A színdarabot Csathó Kálmán rendezte, és a skót királynőt Márkus Emília személyesítette meg (4. kép).
A Magyar Nemzeti Színház múltja, jelene és jövője című 1928-as némafilm a színház kiemelkedő színészeinek fontos alakításait mutatja be néhány percben. A filmben található egy részlet Márkus Emíliáról Stuart Mária, valamint Jászairól Erzsébet szerepében. (5. kép) Jászai Mari 1926. január 6-án lépett utoljára színpadra – a felvétel ezt az előadást idézi meg.
Írta: Kiss Erika Zsuzsanna
[1] Péchy Blanka: Jászai Mari, Magvető Könyvkiadó, Budapest, 1971, 7
[2] Schöpflin Aladár (szerk.): Magyar Színművészeti Lexikon IV., Az Országos Színészegyesület és Nyugdíjintézete, Budapest, 1931, 143.
[3] Földes Anna: Jászai Mari és a magyar színház, Magvető Kiadó, Budapest, 1983, 157.
[4] Debreczeni Ferenc (szerk.): Jászai Mari írásai, Művelt Nép Tudományos és Ismeretterjesztő Kiadó, 1955, 283.
