Napokon keresztül építették az OSZMI Bábtárának munkatársai a Bóbita Bábszínház csapatával együtt a Jön a bábos kiállítást. A Bóbita Bábszínház bábmúzeumának középső termében április 30-ra minden szög és minden zsinór a helyére került; így készen álltunk a tárlat megnyitására.
Mindentől távoli szigetnek tűnik Rév István Árpád munkássága és a Nemzeti Bábszínjáték rövidéletű működése. Alig tudunk róla bármit is, bár esztétikai elképzelésében, színházi programjában újítónak számított. A Nemzeti Bábszínjáték 1941-től 1944-ig működött nagy sikerrel. A színház 1945-ben még újra megnyitotta kapuit, ám ekkor már mindössze pár előadást ért meg, sőt, a társulat utolsó előadása 1947-re tehető, amikor is az I. Magyar Bábjátékos Kongresszuson előadták a Toldit a szakmai közönségnek.
Rév elsőként nyitott magánvállalkozásként állandó, társulattal és repertoárral működő bábszínházat. Színházát úgy kell elképzelnünk, mint a korabeli budapesti színházi élet kicsinyített mását: megjelentek nála a leghíresebb sikerdarabok, francia vígjátékok, klasszikus, többfelvonásos drámák, operaelőadások és mesejátékok. Ennek a műfaji sokszínűségnek, technikai újításnak a mentén építettük fel a kiállításunkat, amely Rév munkamódszerét is igyekszik megjeleníteni: az esztétikai elképzelés megalkotásától kezdődik, majd a bábtechnika és a színpadtechnika kialakításán keresztül a báb felöltöztetésén és a szerepértelmezésen át folytatódik, végül a reklámtevékenységgel végződik. Az egész folyamat központjában pedig, mint ahogy a térben is érzékeltettük, maguk a bábok találhatók. A kiállítás megrendezésekor igyekeztünk, hogy ez az időben viszonylag távoli történet megfoghatóvá váljon a gyerekek számára is. Interaktív elemek, gondolkodtató fejtörők tarkítják a kiállítást.
A tárlat augusztus végéig látogatható a Zsolnai negyed gyönyörű épületében.
Írta: Hutvágner Éva
Fotó: Lovas Lilla