A Fényes szelek, az Égi bárány, a Még kér a nép, a Szerelemem, Elektra és a Magánbűnök, közerkölcsök című Jancsó Miklós-filmeknek volt a főszereplője – ám sokan az Abigél című tévéfilmsorozatból emlékeznek rá. Kalmár tanár urat játszotta, ami nem volt éppen pozitív szerep, de Balázsovits Lajosra csaknem mindig hasonló feladatokat bíztak. Amikor Lev Iszajevics Szlavin Örvény című darabjában 1967-ben a Madách Színházban Gobbi Hilda oldalán főiskolásként feltűnt, az Élet és Irodalom kritikusa így jellemezte alakítását: „rokonszenves színészként mutatkozott be, aki szívvel is, technikával is jól bírta ezt a nehéz szerepet”. (1967. 44. szám)
Pályájának első állomására, a Madách Színházra, ahova a diploma megszerzése után leszerződött, évtizedekkel később így emlékezett: „Ádám Ottó hívására már kollégák, barátok közé mentem, igazán szerencsésnek mondhatom a pályakezdésemet. A magyar színjátszás kiemelkedő színészegyéniségeivel játszottam együtt: az Éjjeli menedékhely vagy a Sosem lehet tudni... előadásaiban Tolnay Klárival, Pécsi Sándorral, Gábor Miklóssal, Mensáros Lászlóval, hogy csak néhány nevet említsek... Hatásuk meghatározó volt számomra.” (Pesti Műsor, 1982. 25. szám)
Kovács István, Nagy Gábor, Takács Kati, Kern András, Balázsovits Lajos, Kútvölgyi Erzsébet, Lukács Sándor, Soproni Ágnes, Balázs Péter. Bereményi Géza – Kern András – Marton László – Radnóti Zsuzsa – Presser Gábor – Adamis Anna: Harmincéves vagyok. Rendező: Marton László
Vígszínház, 1975. március 14. MTI Fotó – Keleti Éva felvétele
Aztán váratlanul – Várkonyi Zoltán hívására – 1974-ben a Vígszínház társulatához került. Az idézett interjúban elmondta, hogy hasznosnak tartotta az ott eltöltött éveket is, remekül érezte magát például a Harmincéves vagyok színpadi közösségében; de mivel emberileg és művészileg is Várkonyihoz kötődött, direktora halála után egyszeriben nem találta helyét, ezért került 1979-ben a MAFILM társulatához. Három évvel később, 1982-ben ismét a Madách Színház tagja lett, ahol elsőként Husz Jánost formálta meg Háy Gyula Isten, császár, paraszt című drámájában. A következő évben Szabó Magda Béla király című történelmi játékának címszerepét alakította; s ő volt az egyik főszereplője 1987-ben Molnár Ferenc Az ördög című darabjának.
Ezekben az években gyakran vendégszerepelt vidéken: 1988-ban Zalaegerszegen Molière Tartuffe-jében Orgont játszotta, míg 1989-ben Szegeden Az Arbat gyermekei című Ribakov-regényből készült színjátékban Sztálint alakította. Rövid ideig, 1991–1992 között tagja lehetett a Nemzeti Színháznak, de megpályázta a Játékszín direktori székét, s 1992–2012 között ő igazgatta a befogadószínházat. Ez alatt az idő alatt színészi munkát alig vállalt, annál többet rendezett.
Gyakran faggatták arról, hogy sikeres volt-e számára a pályamódosítás. Különösen a rendezői munkát élvezte, nem tagadva azt sem, hogy azért hiányzott a színpad: „Élmény és öröm lent ülni a nézőtéren, és figyelni a többiek játékát. Ott is részese vagyok egy-egy figura megteremtésének, a színészet titkainak. Így magam is benne vagyok a játékban – persze csak a premierig. De azért valamikor szeretnék igazából újra játszani...” (Fejér Megyei Hírlap, 1995. június 20.)
Ez az kívánsága is teljesült: 2015 és 2017 között a Spinoza Színház és a Karinthy Színház néhány előadásában még színpadra lépett.
Művészi munkáját 1982-ben Balázs Béla-díjjal ismerték el, 1987-ben Érdemes művész kitüntetést kapott. 2022-ben a Nemzet színészének választották.
Múzeumunk Balázsovits Lajos pályafutásának számos dokumentumát őrzi, egy értékes festményt pedig ő ajándékozott a Képzőművészeti gyűjteménynek. A portrét Roboz Zsuzsa készítette Roboz Aladárról, a Terézkörúti Színpad egykori vezetőjéről. A képet eredetileg a Játékszínben helyezték el 2010-ben. Ma már két jeles színigazgatónak állít egyszerre emléket, akik – bár egészen más történelmi, politikai korszakban – azt vették a fejükbe, hogy színvonalasan szórakoztatják a közönséget a Nyugati pályaudvar közelében, a Nagykörúton.